Facebook oktatóanyag sorozatunk bevezető, nulladik elemeként engedjétek meg, hogy egy általános olvasói kérdésre válaszoljak.
Mikor nemrégiben többször is kiküldtem az online segítségnyújtó Facebook oldalunk elérhetőségét, és a felhívást a csatlakozásra, akkor minden levél után tömegével érkeztek a következő kérdések:

-          Miért kellene regisztrálnom a Facebookra?

-          Miért kellene nekem vadidegenekkel barátkoznom?

-          Miért kellene nekem a magánéletemet megosztanom vadidegenekkel?

-          Miért kellene rajonganom bármiért is a Facebook-on?

Nos, egyetemesnek tekinthető válaszom a „miért kell” kezdetű kérdésekre az, hogy NEM KELL.
Dehogy kell!
Nincs olyan, hogy kötelező. Semmi nem kötelező.
Nem volt kötelező 12-13 évvel ezelőtt ahhoz a szűk réteghez csatlakozni, akik már akkor is éjjel-nappal a társadalom 98%-a számára bizarr és felfoghatatlanul digitális Interneten lógtak.

Akik megtették, ma többségükben munkaeszközként használják az Internetet.

Nem volt kötelező 8-10 évvel ezelőtt saját weboldalt készíteni, mégis, akik megtették, olyan képességekre tehettek szert, amiről a sarki közért közönsége még azt gondolta, hogy valami úri huncutság, és Magyarországon ilyesmire nincs is igény.

Nem volt kötelező 5-7 évvel ezelőtt blogot indítani, és önjelölt írópalántaként rendszeresen publikálni. Mégis, akik megtették, ma már nagy eséllyel ezerszer jobban írnak, mint annak idején, és nagy eséllyel szereztek munkát azzal, hogy írtak!

Nem kötelező a Facebookra regisztrálni, de azt kell, hogy mondjam, hogy a Facebook manapság a második Internet. Ott mozog és lélegzik együtt az Internet felhasználók zöme (legalábbis nálunk), és akik rákapnak az ízére, azok tudják, hogy nem a családi fotók, és a magánéleti események megosztására való. Hanem annak az óriási kincsnek a gondozására, ami ma a való életben már egyre inkább eltűnőben van.

Mi ez az óriási kincs, amit az emberek egymás számára már egyre kevésbé tudnak és akarnak biztosítani?

Ez a kincs a FIGYELEM. Az egymásra való odafigyelés.

Ezt KÖNNYÍTI meg a Facebook. Az Iwiw is alkalmas erre, de sokkal könnyebben, hatékonyabban és gyorsabban működik az egymásra való odafigyelés a Facebookon, mert arra találták ki, hogy könnyű legyen másokkal kapcsolatot építeni, kapcsolatban maradni.

Hadd oszlassak el néhány tévhitet

1.)    Nem kell regisztrálnod. Ha neked jó így, akkor biztosan így a jó, nálad jobban senki nem tudhatja. Persze, amíg nem tudsz valamiről semmi konkrétumot, addig nem is jelentheted ki róla, hogy számodra az BIZTOSAN nem lenne hasznos…

2.)    Nem kell vadidegeneket bejelölnöd. Kb. 150 valódi, személyes ismerőst találnál az első napokban, semmi szükséged vadidegenekre.

3.)    Nem kell a magánéletedet megosztanod senkivel, sem vadidegenekkel, sem ismerősökkel. Oszthatsz meg hasznos tartalmakat, de ha úgy érzed magadhoz közelállónak, figyelhetsz kizárólag mások megosztásaira. Nagyon sok hasznos, érdekes dolog forog a Facebook felhasználók között, csomó új dologról az ismerőseim segítségével hallottam először.

4.)    Nem kell rajonganod semmiért és senkiért, nincs kötelező elem. Csak érezd jól magad, ennyi a lényeg  .

Mire jó még a Facebook?

Az emberi kapcsolatok ápolásán túl jó még arra is, hogy új, mások által fontosnak és érdekesnek tartott információkat tudhatsz meg, az ajánlásaik alapján. És te is megoszthatod másokkal az általad fontosnak, hasznosnak, érdekesnek, szépnek ítélt dolgokat, amiket az Interneten találsz.

Jó még arra is, hogy a vállalkozásodat reklámozd rajta, illetve kérdőíveket, felméréseket is csinálhatsz, piackutatási céllal, és kapcsolatot tarthatsz az ügyfeleiddel, vagy mélyítheted a bizalmukat.

De tényleg nem KELL! Csak melegen ajánlott .

Ja, és bocsánat: ha nem tetszik, bármikor kiléphetsz örökre, és ha hiányozna, bármikor regisztrálhatsz újra.

Holnap küldöm az első leckét a Facebook oktatóanyagok sorából!

Vidi Rita

Minap, a férjem egyik ügyfele üzent nekem, hogy szívesen venné, ha elmennék hozzá, és leülnék vele a géphez, és elmagyaráznék neki mindent.

Ekkor jutott eszembe, hogy többször beszélgettem már olyan felhasználókkal, akik igénybe vették már olyan magánoktatók segítségét, akik tényleg kimennek hozzád, leülnek melléd, és magyaráznak. Igen ám, de mindenki panaszkodott, hogy nem lehetett közben kérdezni, mert az oktató nyomta-nyomta az anyagot.

Nos, igazat kell adnom az oktatónak.
A mobiltelefon használatát még el lehet magyarázni kötetlenül, a felhasználó kérdéseire alapozva, de a számítógép felhasználást NEM! Mint ahogy a matematikát sem, és a kémiát sem, de még a KRESZ-t sem.

A számítógép felhasználás túlságosan bonyolult már ahhoz, hogy a laikus kérdező, csillogó szemű érdeklődő irányítására lehessen bízni. Az oktatók jobban tudják, hogy mi kell az oktatottnak. A közbekérdezések, a „de várjunk csak, az hogy van, hogy…” megállítások sehova sem vezetnek, de ami a legrosszabb a személyes oktatásban: a tanuló önkéntelenül is úgy tesz, mint aki érti. Ez tévútra viheti az oktatót, és kimaradhatnak létfontosságú információk. Márpedig ez senkinek nem jó, sem a tanulónak, sem az oktatónak.

Én az irányított oktatásban hiszek, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy ezerszer hatékonyabb, mintha odaülnék melléd… Lehet, hogy kevésbé szórakoztató, de hatékonyabb, az tény.

Sokszor találkozom azzal a jelenséggel is, hogy valamennyire már tapasztalat felhasználók megígérik kezdő társaiknak, hogy mindenben segítenek. A gyakorlatban azonban 2 (kettő) perc alatt kiderül, hogy a lelkes segítő túlvállalta magát. Nem elég megmutatni azt, hogy hova kell kattintani, el is kell magyarázni, hogy MIÉRT. Arra pedig kevesen képesek, hogy ok-okozati összefüggéseket lássanak a számítógép működésében, vagy éppen az alkalmazások működésében.

Aztán itt vannak ugye a vírusok, kártevők, adatlopók, átverők… Mire a kedves felhasználó nagyjából összeszedné a tudományát, beüt a katasztrófa:

• elromlik a gép, nem indul, leáll,
• úgy lelassul, hogy úgy tűnik, a jövőben többé el sem akar indulni,
• vírusok támadják meg,
• hackerek garázdálkodnak,
• eltűnik az internet,
• nem nyomtat,
• nem ismeri fel a pendrive-ot,
• vagy épp saját magától kap erotikus tartalommal tűzdelt leveleket, amik azonnal a kétségbeesésbe kergetik.

Már sokszor elmondtam, elmondom újra, mert ezt nem lehet elégszer ismételni: nem tudod magadtól megtanulni! Mire megtanulnád a normál használatot, addigra tele leszel problémákkal, és azokat meg kell tanulnod kezelni, kiiktatni. Muszáj, mert különben csak dísznek lesz ott a géped, használni nem tudod.

Szóval, én szívesen elmennék elmagyarázni, de akkor csak egy valakinek tudnék segíteni, ráadásul nagyon sokba kerülne. Én a hatékonyság és árhatékonyság híve vagyok, ezért hoztam létre az oktatóanyagokat, amik még mindig nem magyaráznak el mindent a számítástechnikáról, de jobb ha tudod: mindent senki sem tud. Én sem.

Kezedbe adom a tudás magjait, és mindenre megtanítalak, amire szükséged van>>

Mostanában aktuális kérdés a felhasználók irányából: átálljak a Windows 7-re? Vagy maradjak az XP-nél? Melyik a jobb? Segíts a véleményeddel!

Lehet, hogy nem leszel a véleményemmel előrébb, de megosztom, hátha mégis segít: teljesen mindegy mit használsz, a lényeg, hogy tudd használni!
Nemrég, az OkosHonlap tréningen, ahol a weboldalak és tulajdonosaik számítógépének biztonságáról adtam elő röviden, a harminc résztvevőből csak egy valakinek volt Windows 7 a gépén. A többiek jórészt XP-t, néhányan pedig Vistát használtak.

Őszinte leszek: sosem rohanok hanyatt-homlok az új dolgokat kipróbálni. Minek váltsak, ha valami bevált? Minek váltsak, ha valami tökéletesen működik a kezem alatt?
Havonta legalább 20 új autótípust dobnak ki piacra világszerte, és pont a válság miatt rendeződött át az emberek értékítélete: egyszerűen már senki sem rohan lecserélni csak azért a régit, mert van már újabb!

Szerintem ez a helyes hozzáállás: ha valami bevált, ne piszkáld!
Ugyanakkor: Ha az új mellett döntesz, akkor köteleződj el mellette! Ne pislogj hátra!
Az új, tényleg új lesz. Ne keresd a Windows 7-ben se a Vistát, se az XP-t, mert teljesen más. Biztos, hogy jobb. (Hát csak nem lett rosszabb! :O)

De mindaz, amiben jobb lett, nem indokolja, hogy egy egyébként hibátlanul működő bármilyen operációs rendszert lecseréljünk, mert van már újabb.

Amire minden operációs rendszernél figyelni kell: a frissítéseket mindig töltsük le, és telepítsük is. Hiába a Windows 7, ha nem frissítjük a javításokat.

Szerintem nem lehet egy mérlegre tenni a Windows 7-et az XP-vel. Emez jól működik, amaz meg mindenféle új dolgot tud. Ha ráérsz próbálkozni, állj át a Win7-re, ha meg nem érsz rá, akkor maradj. A felhasználói élményt nem az operációs rendszernek kell adnia, arra ott az internet!

Összefoglalva: ha már váltottál, akkor hurrá!
Ha még nem váltottál, akkor is hurrá!

Minden jó, ha jól használod. Te vagy a kulcs, nem a Windows. Ja, és bocsánat, a lényeg is te vagy… Csináld úgy, ahogy jól esik! Nem leszel rosszabb vagy jobb felhasználó az operációs rendszer függvényében.

Mondtam, hogy nem fogok segíteni a véleményemmel .