Problémák és megoldások

Mielőtt még dörzsölnéd a tenyered, hogy most aztán minden problémád meg fog oldódni ez után a lecke után, sajnos gyorsan ki kell, hogy ábrándítsalak: egyszerűen képtelenség lenne az előfordulni képes összes hibalehetőséget és problémát megírni, a magyarázatukkal.

Véleményem szerint van néhány olyan tipikus probléma, aminek az okát egy kis odafigyeléssel és logikus gondolkodással ki lehet találni, ezáltal a megoldáshoz is nagyon közel lehet kerülni. Aztán vannak azok a problémák, amik ordítóak, illetve totális figyelmetlenségből erednek, ezeket is lehetséges, hogy egy-két kattintás megold. Vannak a vírusok problémái, amit kis tanulással mindenki megtanulhat és kezelhet (utólag is, de a megelőzés híve vagyok). És vannak azok a problémák, amik bár egyszerűnek tűnnek, de még véletlenül sem szabad Neked foglalkoznod velük, hiszen akár még veszélyesek lehetnek a Te számodra is, illetve szinte hermetikus körülményeket, speciális eszközöket igényelnek.

Viszont van egy jó hírem: minél több problémával találkozol, annál több problémát tudsz megoldani. Ha egyszer felbukkan valami, valószínűleg a következő esetnél már kisujjból kirázod a megoldást, mert már LÁTTÁL ilyet! A legfontosabb a tapasztalati úton való tanulás ebben az esetben, tehát, ha gondjaid adódnak, ne veszítsd el a fejed, mert legközelebb már profi leszel abban a konkrét problémában :).

Még egy adalék megnyugtatásul: ha katasztrófálisnak is tűnik a helyzet (pl. abszolúte nem indul a géped), az még nem jelent katasztrófát. Nagyon sokszor előfordul, hogy épp csak pici kellemetlenségek okoznak nagyon “zsebbe nyúlós” eseteket (például, ha a képernyő egyik kis szegletében elkezd szétesni a kép, vagy játék közben lekapcsol a gép, akkor azok hardver problémák lesznek). Tehát pánikolni nem szabad, olyan probléma nincs, amit ne lehetne megoldani, persze az mindig kérdéses, hogy a végén ez mibe fog kerülni. De aki azt hiszi, hogy a számítógépe hiba és gond nélkül 5-10 évet is elketyeg, az amúgy is óriási tévedésben van.

Hogy ne legyen ez a lecke annyira véresen komoly, humoros esetekkel fűszerezve veszünk sorra néhány kis bakit. Kedvenceim az Ügyfélszolgálatoktól jó érzékkel kiszivárgott esetek, ezeken dőlni szoktam a röhögéstől, még akkor is, ha tizedszer olvasom!

Na lássuk, és vesézzük!

Hotline (telefonos segítő, hívják még helpdesk-nek és support-nak is): Milyen számítógépe van?
Ügyfél: Fehér.

Nos, igen, ez a válasz szinte tipikus. Leginkább akkor nem tetszik, mikor olyasvalakitől hallom, aki elvégzett már valamilyen számítógépes tanfolyamot. Legalább illik két-három hatalmas különbségekkel rendelkező típust megkülönböztetni: Intel, AMD, netán IBM. Az sem mellékes, hogy asztali, vagy laptop, de a szerviz számára az is irányadó lehet, ha azt elárulja az ügyfél, hogy mikor és mennyiért vette a gépet.

Érdemes hozzátenni a processzor órajelét (ha nem tudod mi az, lapozz a Hardeveres leckében!), a memória mennyiségét, a winchester kapacitását, haladóknak a videókártya típusát, verzióját. Ezekkel az adatokkal már nagyjából, hallomás alapján is be lehet határolni a géped karakterét.
Nem kell szégyenkezni, ha régebbi verzió, mert azzal nincs semmi gond! Ugyanis, meg vagyok győződve arról, hogy jobb egy régebbi, de minden szegmensében összepasszoló konfiguráció, mint egy új, de Tescos-s… Ugye érted, mit akarok mondani? (Ráadásul a Gyorsítósávval begyorsított régebbi gépek esetében úgy eltűnik az a néhány év használat, mint a huzat!)

Én egy PIII-as 900 Mhz-es processzorral, 512 MB RAM-mal, 20 Gigabájt winchester-rel, és 2 integrált vacakkal (hangkártya és videókártya) felszerelt Hewlit Packard laptoppal intéztem minden céges dolgomat, hónapokon keresztül. Ezzel interneteztem, ezzel keltem, ezzel feküdtem. Tökéletes! Mindent tudott, amire a neten szükségem volt. Képet szerkeszteni, és videót nézni, zenét hallgatni már átültem a másik géphez, és azóta le is cseréltem egy újra, de nekem a munkához erős gépre van már szükségem (mióta a látogatók elkezdték imádni a videókat).
De a lényeg: jó legyen, ne trendi!

Ügyfél: Nem tudom a lemezt kivenni a meghajtóból.
Hotline: Próbálta a kiadó gombot megnyomni?
Ügyfél: Igen, de teljesen beragadt.
Hotline: Ez rosszul hangzik. Felírom az adatait…
Ügyfél: Várjon csak… Most látom, hogy nem is raktam be a lemezt, itt van az asztalomon…

Ez tipikusan az, amikor a felhasználó olyan szinten áll, hogy még segítséget nyújtani is nehéz neki. Te már ezen réges-régen túl vagy, körülbelül az 5 leckénél átbillentél a holtponton.
Persze még bármikor előfordulhat, hogy egy probléma fennforgása esetén kicsit begörcsölsz. Nemrég, a honlap átköltöztetésekor például nálam minden kiesett, olyan dolgok nem jutottak eszembe a Total Commander-rel kapcsolatban, amiket én magam megírtam a leckében! Ez a stressz. Ezt sem szégyen bevallani, mert végül is a végeredmény számít, illetve az, hogy a végeredményt záros határidőn belül érjük el.
(Akár segítséggel.)

Hotline: Kattintson a “Sajátgép” ikonra.
Ügyfél: A magáéra, vagy az enyémre?

Nos, igen, néha nem árt végignézni a gépünkön. Az asztalon, a tálcán, a Start menüben, az Vezérlőpultban. Csupán csak azért, hogy tudjuk, minek mi a neve. Még mindig nem kell kívülről fújni az operációs rendszer felépítését, meg a regisztrációs adatbázis kulcsait, de azért tudni kell, hogy mit jelent a Mappa, a Dokumentumok, a Program Files.
Ügyfél: Nem tudok nyomtatni.
Hotline: Kattintson a Start gombra és…
Ügyfél: Figyelj cimbora, ne kezdj nekem ilyen szakszöveget nyomatni, nem vagyok Bill Gates, a francba!

Hehe… Ugye nem ismersz Magadra? Szép is lenne! Vannak tipikus antitalentumok a számítástechnikával kapcsolatban is, mint tudjuk, a kapáláshoz is szükségeltetik némi tehetség és gyakorlat. Persze vannak azok a drága felhasználók, akik csak azért számítógépeznek, mert na nehogymár ők ne számítógépezzenek. Megveszik a legdrágább konfigurációt, a legnagyobb monitort, aztán két nap múlva szívlapáttal szeretnék szétverni, mert vírusos a gép. Vírusirtóról sem hallottak még, meg úgy összességében semmiről. Nekik az a fontos, hogy jól mutasson a nappaliban. (Ezek a legrosszabb ügyfelek, mert fejlődni sem hajlandóak.)

Ügyfél: Amikor nyomtatni próbálok, állandóan azt mondja a gép, hogy nem találja a nyomtatót. Már többször odaraktam a monitor elé, de még így sem találja…

Aranyos.. Természetesen a nyomtatót nem elég összedugni a géppel, néha bizony manuálisan kell telepíteni. Bár az XP ebből a szempontból igencsak felhasználó barát. De az is előfordulhat, hogy a telepített nyomtatónkat nem ismeri fel a rendszer. Ezen kár bosszankodni, tedd be a drivert vagy ismertesd fel a felajánlott listából. Van ilyen. Illetve a Start Menüben a Nyomtatók és faxok menüpontban nézelődj picit, és add hozzá ott a nyomtatót, illetve nézd meg, hogy be van-e jelölve alapértelmezettként.

Ügyfél: A nyomtatóm nem nyomtatja ki a piros színt.
Hotline: Színes nyomtatója van?
Ügyfél: Nem.

Hotline: És most mit lát a monitorán?
Ügyfél: Egy kis plüssmacit, amit a barátom vett a plázában.

Hotline: …és most nyomja meg az F8-at.
Ügyfél: Nem működik.
Hotline: Pontosan mit csinált?
Ügyfél: Megnyomtam az F-et nyolcszor, ahogy mondta, de semmi sem történt…

Az F8 kulcsfontosságú billentyű lehet bizonyos problémák esetén: a Windows indításakor, a kellő időben megnyomva, a speciális rendszerindítási lehetőségeket tudod vele elindítani. Mint például: csökkentett módban indítás, vagy a Windows utolsó helyes beállításainak visszatöltése. Erre a lehetőségre néha szükség lehet, de azt kívánom, hogy ne legyen :).

Legutóbb akkor volt rá szükségem, hogy az utolsó helyes beállítást visszatöltse, amikor telepítettem egy biztonságot érintő, linkfigyelő programot, és az a program szerette volna újraindítani a gépet. Mivel épp tévéztem is közben, “leokéztam”, hogy persze, indítsd újra. Nos, valami nagyon durva hibaüzenetet írt ki újraindításkor, (Műveleti memória, bla-bla-bla, semmi jót nem ígérő üzenet…) és ennél a hibaüzenetnél tovább nem is volt hajlandó semmi mást csinálni. Egy pillanatig csak néztem a monitorra, aztán kapcsoltam, hogy mit kell tennem. Brutálisan újraindítottam (mivel más lehetőség nem volt), a Power gombbal, és bőszen nyomogattam az F8 billentyűt. A megjelent lehetőségek közül kiválasztottam az utolsó helyes beállításokat, és láss csodát, működött!
No panic, tessék egy pillanatra elgondolkodni, és az szerint cselekedni! (Oké, azért a pulzusom nekem is megemelkedett egy kicsit, de ez természetes.)

Ügyfél: Nem működik a billentyűzetem.
Hotline: Biztos, hogy bedugta a gépbe?
Ügyfél: Nem, nem látom a gép hátulját.
Hotline: Fogja meg a billentyűzetet, és menjen vele 10 lépés távolságra a géptől.
Ügyfél: Sikerült.
Hotline: Akkor nincs bedugva a billentyűzet. Nincs ott egy másik véletlenül?
Ügyfél: Nézem… De igen, van itt egy… És működik is!

Hát, lehet, hogy furán fog hangzani, de az utóbbi idők egyik legrejtélyesebb esetét egy billentyűzet okozta. Egy ügyfelünknek került-fordult, kifagyott a gépe. Behozta a szervizbe, nálunk tökéletesen működött, a kollégák játszottak, interneteztek, videót néztek vele, semmi probléma nem volt. Gép vissza a tulajnak, alig ért vele haza, már megint kifagyott. A férjemnek ez gyanús volt, ezért kiment a helyszínre, de ott volt legalább 2 órát, mire mindent átnézve, véletlenül rájött, hogy a billentyűzet kábele volt kontakthibás, és ez okozta a problémát. Kapott egy új billentyűzetet az ügyfél, azóta is vígan használja. A férjem kissé csapzottan tért vissza erről a kiszállásról, és közölte, hogy három évet öregedett 🙂 Azóta okozott már hasonló rejtélyeket laptop kábel, és egér kábelének megtörése is. Mindig tanulunk valami újat.

Ügyfél: Nem tudok csatlakozni az Internetre.
Hotline: Biztos, hogy a jó jelszót használta?
Ügyfél: Biztos, láttam, amint a kollégám is ezt adta meg.
Hotline: És mi volt ez a jelszó?
Ügyfél: Öt csillag.

Tudom, ez már szakállas, de nem csak a szőkék hitték sokáig, hogy a jelszó az a csillag…
Már írtam a jelszóválasztásról, de fontosnak tartom most megjegyezni, hogy legalább hetente változtatni kellene a jelszavakat. És olyan jelszavakat kell(ene) választani, amik hosszúak. Hosszú szavak, vagy rövid mondatok. Nyugodtan lehet értelmes szavakat választani, legalább Te megtudd jegyezni. Mert ha elfelejted, akkor az elég ciki tud lenni néha.

Hotline: MIlyen antivírus programot használ?
Ügyfél: Netscape.
Hotline: Az nem egy antivírus program!
Ügyfél: Elnézést… Internet Explorert.

Borzalmas! Jó, oké, látom, hogy ez egy nagyon szélsőséges eset, de ugye Te tudod, hogyan hívják a vírusirtódat?

Ügyfél: Az első email-emet szeretném megírni.
Hotline: És mi a probléma?
Ügyfél: Megtaláltam az “a” betűt, de hogyan tudom a karikát köré rajzolni? (@)

Na mármost, nincs abban semmi ciki, ha az ember nem tudja fejből a billentyűzet összes megjeleníthető karakterét. Két dolgot kell megjegyezni: a shift (általában felfelé mutató nyíl van rajta és nem négyzet, hanem téglalap alapú a gomb) a nagybetűket hozza elő, az ALT gomb+betű a billentyűn lévő másodlagos karaktert jeleníti meg.

Ügyfél: “Kattintok a csatlakozási ikonra. Feljön az ablak, és sohasem tudok felcsatlakozni, pedig mindig a Mégse gombra kattintok.”

A Cancel, vagy Mégse gomb érvényteleníti a kiadott utasítást, viszont némelyik program igencsak trükkösen, a többi programmal pont ellentétes sorrendben jeleníti meg az Igen, Nem, Mégse gombokat, ezért ne rutinból nyomkodd, hanem egy pillantással olvasd el! Így ritkán érhet meglepetés.

Ügyfél: “Jesszusom! Beszippantotta a CD-t!!”

Ügyfél: “Az Entert ütni kell vagy írni?”

Ügyfél: “Start gomb csak az irodai vindózókon van, de nekem otthoni van…”

Hotline: “Most nyomja meg az OK-ot!”
Ügyfél (hosszú csend):”…de itt nincs OK…”
Hotline: “DE, lennie kell.”
Ügyfél (keres vadul,majd):” …de nincs, kétszer is megnéztem!”
Hotline: “Rendben, akkor mit lát a képernyőn?”
Ügyfél:” Jaaa, ott…”

Összefoglalva: leghúzósabb és legrémisztőbb problémákat az operációs rendszered, jelen esetünkben a Windows tudja produkálni. Egyrészt azért húzós, mert egy problémákban nem kimondottan tapasztalt felhasználónak, első ránézésre valószínűleg halvány fogalma sincs, hogy hol nyúljon a problémához.
Soha ne ess kétségbe, és mielőtt még nekifognál helyreállítani a dolgokat, gondold meg mit teszel, nehogy a vége adatvesztés legyen! A legnagyobb veszély ugyanis ez.
A rendszert helyre lehet állítani, a programokat lehet újratelepíteni, de a letörölt, megsérült, elvesztett adatokat már nehezebb – sokszor lehetetlen – visszaszerezni.
Ha fogalmad sincs, hogy mit kell tenned, akkor gondold végig, mi volt a probléma előtti utolsó mozzanat, és az információval támadj meg egy szervizt! (Ha itt laksz, 30 kilométeres körzetben, akkor javaslom a miénket..)

Lehet, hogy telefonon is meg lehet oldani. Például most volt egy hívásunk, hogy elszállt a Windows egy illetőnek. A férjem már lebeszélte vele az időpontot, amikor egy kérdésből kiderült, hogy az illető inkább szeretné egyedül megoldani a dolgot, csak támogassuk meg némi információval. Oké, kapott egy XP telepítőlemezt, azóta is kínlódik. (Ez volt kb. 6 órája, és az illető a gépével keresi a pénzt!)
Vannak ilyenek is. Meg persze olyanok is, hogy két rövidke tanáccsal magától megoldódik a probléma.

Tapasztalatból tudom, hogy a problémás esetekből lehet nagyon sokat tanulni, meg abból, ha körültekintően vásárol az felhasználó egy gépet. Ugyanis a problémák szinte kényszerítenek a fejlődésre, a vásárlás pedig, mint láttad, nem annyira egyszerű, kötelező olyankor is az informálódás. Ezek által fejlődsz!

Tehát, minden rosszindulat nélkül, azt kívánom Neked, hogy legyen sok (de apró) problémád a géppel, és vásárolj is olykor ezt-azt, hogy képben legyél az éppen aktuális eseményekkel.

A következő lesz az utolsó lecke. De már most megígérhetem, hogy nem veszítjük szem elől egymást! Sőt! 🙂