Hogyan vásároljunk hardvereket, eszközöket?

Nincs annál nehezebb feladat, mint vásárolni valami olyasmit, amiről csak halvány elképzeléseink és reményeink léteznek, viszont annál jobban szeretnénk sürgősen megszerezni!

A vásárlás eleve egy nehéz dolog, legyen szó akár kenyérről, akár plazmatévéről, mert a tudatalattink egyfolytában ellenáll a pénzköltésnek. Akkor is, ha van mit költeni!

Viszont a lelkünk mégiscsak vágyik az új dolgokra, és egy örökös harc dúl bennünk, a “vegyek? nem veszek!” harc, aminél nagy az esélyünk arra, hogy akkor szakad át a gát, amikor pont nagyon nem kéne: a leggagyibb minőségű, legdrágább, legrosszabb szolgáltatást nyújtó garanciális cég portékája előtt.

Hiába nézelődtünk hetekig, a gátátszakadás pillanatában már nem gondolkodunk, visszük és kész.

Rosszul hangzik? Persze, hogy rosszul! Hiszen eddig azt hitted, hogy minden terméket jól megalapozott döntés után vettél meg. A fenéket! Elöntöttek az érzelmeid, (éhség, szomjúság, szépség utáni vágy, kényelem utáni vágy, biztonság utáni vágy, a luxus körülmények utáni vágy), majd a vásárlás UTÁN megmagyaráztad magadnak, hogy ez azért érte meg, mert… És végül valóban megérte, mert használod, fogyasztod, hordod, satöbbi.

Az előbb taglaltak ellenére én mindig azt mondom, vedd meg amit akarsz, hiszen boldoggá tesz! Csak arra figyelj, hogy ne csalódj később! Mert azzal semmi gond nincs, ha utólag magyarázod a feleségednek, vagy a férjednek, hogy “Nézd szívem, azért vettem meg a 8 centivel nagyobb képátlójú tévét, mert látod, megy a bútor színéhez! És hiába került a duplájába annak, amit terveztünk, de még így is olcsó volt!” Hiába, hogy elfoglalja a fél szobát;) Csak ne krepáljon be az első hónapban! Mert onnantól kezdve már nem örömforrás, hanem méreg és düh forrásává válik a nemrég még hőn óhajtott termék!

Na, ez volt a magyarázat része annak, hogy miért írok a perifériákról és a vásárlási tanácsokról egyben.

Míg a számítógépek konfigurációját tekintve, bizonyos alapkövetelményeket lehet támasztani, és az alapján vásárolni, addig a perifériák (elnézést, számítógépes perifériák fogalma: mindazok az eszközök, amelyek nem a számítógép házban találhatóak, viszont szervesen összeköttetésben vannak a számítógéppel. Példa: monitor, billentyűzet, egér, hangfalak, nyomtatók, stb.) annyi verzióban léteznek, mint égen a csillag, és szinte lehetetlen az összehasonlításuk.

Itt most néhány alapvető tanácsot olvashatsz, de még az is lehet, hogy nem megkönnyíteni, hanem megnehezíteni fogom a döntést. Majd kiderül.

Kezdjük a márkánál:

Néhány évvel ezelőtt gyakorló minőségbiztosítósként olvastam egy tanulmányt, amelyben a világ legmegbízhatóbb minőségű autói szerepeltek, adatokkal együtt. Akkoriban már évek óta a Toyota volt a legjobb minőséget produkáló autómárka, és ez a vélemény már világ szerte el is terjedt. A tanulmányban összesítették a helyezések mellett az egyéb eredményeket, és kijött, hogy a Toyota úgy nyerte meg ezt a versenyt&, hogy (kapaszkodj!) 100 vizsgált Toyota autón CSAK 124 hibát találtak.

Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy jó esély volt arra, hogy minden autó rendelkezett legalább egy egész hibával! Vagyis az olyan tökéletesnek kikiáltott márka sem volt tökéletes.
Hogyan jön ez most ide?
Úgy, hogy az egy tévhit, hogy a márkás termékek hibátlanok. Lehet bármelyik perifériának valamilyen jellemző szériahibája, vagy akár csak fogja magát, és minden előzmény és megmagyarázható ok nélkül beadja a kulcsot…

Amivel vigyázni kell még, az a garanciális szervizek simliskedésre való hajlama.
Nem újdonság, gondolom senki számára (nem politizálok, csak a példa kedvéért hozom ezt a témát), hogy aki tűzközelben, hatalommal van felruházva, annak előbb-utóbb maga felé hajlik a keze. Na nem azért, mert szent, hanem azért, mert lebukás nélkül megteheti (vagy legalábbis azt hiszi). Ez van a politikában is, és ez van minden más területen, sajnos.

Mélységes tisztelet a kivételnek, de rengeteg olyan esetről tudunk, amikor a garanciában cserélt, vagy javított eszköz még rosszabb lett, mint volt, vagy egy drága terméket kicseréltek valami gagyibb termékre. (Ez hardvereknél is megeshet, nagyon oda kell figyelni!)
Ráadásul ezt húzzák-vonják hetekig, mert ugye ők ráérnek. Számon kérni őket meg egyenesen nem tanácsos, mert még nekik áll feljebb.

Képzelj el két hetet a géped nélkül… Borzasztó ugye? Ha másról nem is, a leckékről lemaradnál… Oké, nem fordítom borongósra a témát, mert nem ezért vagyunk itt. Lendüljünk bele a konkrétumokba!

Hogyan válasszunk?

Monitort

Első és alapvető kérdés, ami felmerül bennünk: hagyományos monitor legyen, vagy a lapos TFT?
Kivételesen megengedem, hogy akár egy hipermarket segítségét hívd ahhoz, hogy megnézd a felhozatalt. (Vásárlást már nem javaslom két dolog miatt: 1) a kutya nem fog hozzád szólni, senki nem fog Neked segíteni, és hacsak nem fújod kívülről a monitorok paramétereit, akkor nagyon mellényúlhatsz! 2) a hipermarketek nem arról híresek, hogy pont a szomszédodban vannak: tehát, ha garanciális okok miatt hurcolnod kell a monitort, akkor vagy a hiperbe kell visszavinned, vagy valami központba, ami esetleg még háromszor olyan messze van.)

Tehát, a vásárlást a közeli boltban javaslom, viszont a képi megjelenést összehasonlítani kiváló megoldás, ha elmész egy hipermarketbe, és amikor egymás mellett 30 féle monitor be van kapcsolva, akkor meg tudod nézni a különbséget.
Ez fokozottan érvényes a TFT monitorokra! Ordító különbségek lehetnek a megjelenítés között. Utóbbiaknál maradva: javasolt olyan monitort választani, amelynek reakcióideje 6-8 ms alatt van! Bár az ennél hosszabb reakcióidővel is lehet gépezgetni szépen, de ha valaha arra kerülne sor, hogy komolyabb játékok futtatását és éjjel-nappali nyüstölését vezeted be, akkor észre fogod venni a 6-8 ms válaszidőnél hosszabb idő hátrányát, mégpedig a képben.

Tehát a TFT monitoroknál nézd meg a képet, hogy mennyire éles, milyenek a színek, aztán ellenőrizd le a válaszidőt, és ha minden tetszik, és van is rá pénzed, akkor oké.

A hagyományos monitort úgy kell szemlélni, mint egy tévét. Férjen be a helyére, legyen szép, éles a képe, és legyen rá hosszú évekig garancia! (Ehhez mondom: a hagyományos monitorok évtizedekig is bírhatják szusszal!)

Még egy jó pont a hagyományos monitorok mellett, hogy a TFT monitorok csak és kizárólag a saját, maximális felbontásukban adnak tökéletes képet. Viszont, ha rossz a szemed, akkor bizony abban a bizonyos maximális felbontásban lehet, hogy már nem találod meg az ablakot bezáró X-et (ugyanis, minél nagyobb a felbontás, annál kisebbek lesznek az objektumok: ikonok, gombok, szövegméret) Na, ezért is érdemes olyan boltban venni, ahol szakértő eladók foglalkoznak Veled, mert erre rá tudsz kérdezni.

Nemrég majdnem hanyatt estem egy laptop képernyőjét látva: a kijelzőre, fogalmam nincs, hogy milyen megfontolásból, de rátesznek egy fényvisszaverős valamit. Réteg, vagy felület, vagy nem tudom, mi az, de ha komolyan azt szeretnéd, hogy fél óra után megfájduljon a fejed, akkor vegyél olyat! Ugyanis a tükröződés úgy közvetlenül talán nem fog zavarni, viszont az agyad duplán-triplán dolgozik, tehát kétszer-háromszor gyorsabban elfáradsz! (Mint mikor este, esőben vezetsz: sötét van, a szakadó esőtől eleve alig látsz, viszont az úton meg sokszorosan tükröződik a fényszórók fénye, tehát az utazás lassan rémálommá válik.)
Tipp: ha kikapcsolt állapotban látod magad a monitoron, mint egy sötét tükörben, akkor menekülj! Akkor is, ha egyébként tökéletesek a paraméterei!

Na, lépjünk tovább, van még néhány periféria:

Egér és billentyűzet.
Ha haladunk a korral, és követjük a trendeket, néha súlyos csapdákba eshetünk.
Bár a billentyűzet és az egér nem képviselnek horribilis összegű kiadásokat, de azért ezekre is el lehet költeni jó pár forintot, és az a jó pár forint tűnhet később ablakon kidobált pénznek, ha engedünk a trendeknek és a csábításnak.
Márkáktól, gyártóktól és áraktól függetlenül azt a hibát ne kövessük el, hogy úgymond vezeték nélküli, infrás egeret és billentyűzetet veszünk. Egy jól elhelyezett billentyűzetnél egyrészt fel sem tűnik a zsinór megléte, viszont a vezeték nélküli perifériák szeretik zabálni az elemet, késve reagálhatnak, bizonytalan lehet a kapcsolat. Az vezeték nélküli egerek dögnehezek, ha nincs pont kapcsolat, akkor meg sem nyikkan az egérmutató, ami enyhén szólva idegesítővé tud válni.

Tudod, már írtam párszor, hogy mennyire fontos hosszú távon a gyorsaság és a hatékony felhasználás na, az ilyen infrás perifériák csak az időt rabolják. Főleg, ha elkezd merülni az elem. Mondjuk egy jó kis internetes harc közben. (Jártam már így, kissé ideges is lettem!)

Persze, ha ilyened van, nem mondom, hogy dobd ki az ablakon, de esetleg megpróbálhatod eladni valakinek;).
Elnézést kérek, mert igazából közvetlenül semmit nem akarok leszólni, ha valaki már megszokta a zsinór nélküli dolgait, és tud vele bánni, akkor jobb, mint bármi más, de a tanfolyam tematikájához passzol a véleményem. Infrás billentyűzetből és egérből léteznek tökéletesen működő fajták, viszont lehet, hogy ezek magukban többe kerülnének, mint az egész géped, monitorostul. Kaptam egy fülest: (nem pofooont), hogy a bluetooth-os egér és billentyűzet tökéletes vezeték nélküli verzió!

Egérnél kimondottan ajánlott, úgynevezett optikai egeret venni, nem golyó van benne alul, hanem egy led, ez ezért tud jól működni, mert mindig közvetlen kapcsolatban van az alatta lévő felülettel. És persze nem is vezeték nélküli, tehát tökéletes megoldás. Hihetetlenül jól reagál, könnyű és gyors. Már nem is drága, mint régen volt, szóval ilyenbe ajánlott invesztálni. Az ilyen optikai egereknél viszont figyelni kell az egér alátétre, mert bár könnyen siklik bármilyen felületen, tehát alapból nem igényel alátétet, viszont az asztal erezetét is érzékeli, és gyakran előfordul, hogy nyugalmi állapotban is mozgolódik az egérmutató. Ilyenkor biztos, hogy a felület túl aktív az egér számára, ezért egy legalább egy sima fehér lapot érdemes alátenni, ha más nincs kéznél.

Billentyűzetek közül volt szerencsém kipróbálni az úgynevezett ergonómikus kialakításút, hát majdnem belezöldültem a használatába, és ez azért érdekes, mert teljességgel vakon gépelek. De ez az ergonómikus kialakítás tökéletesen összezavart. Lehet, hogy néhány hét alatt megszokja az ember, de kinek van néhány hete kísérletezgetni, és újra tanulgatni a dolgokat, nem igaz?

Az, hogy milyen formájú és színű egér és billentyűzet lesz választva, az, teljességgel az egyéni ízlésvilágodat kell, hogy tükrözze, végül is, Te tudod, hogy milyet szeretnél.

Én nagyon beleszerettem a HP laptopok billentyűzetébe. Tudom, ezt csak laptophoz adják :), de annyira ki van találva a kezemhez, hogy nagyon: kicsi, könnyű lenyomni a gombokat, mégis, minden rajtavan. A hagyományos billentyűzet használatához fél óra szoktatási időt kell magamnak engedélyeznem, különben mindig melléütök. Ha sokat gépelsz, akkor a helyes billentyűzetválasztás egyszerűen csak befeketetés.

Nyomtató
Itt két dolgot kell figyelembe venni (és megint csak érdemes kisebb boltokat, szakértő eladóval felszerelt áruházakat keresni) az egyik, hogy mennyit szeretnénk nyomtatni, és mennyi pénzt szánunk a nyomtató megvételére. Ugyanis az, hogy olcsó is legyen, meg jó sokat és olcsón lehessen nyomtatni, az nem fog menni.
Az olcsóbb nyomtatókba a patron egyrészt horror áron kapható, másrészt még akkor is pillantok alatt kifogy, ha alig használjuk (állás közben is) . Persze, vannak már utántöltött patronok, ezek minősége néha már-már jobb is, mint az eredetié, és töredék áron lehet hozzájuk jutni, de ennek köszönhetően a nyomtató gyártók egyre gyorsabban futtatják ki a termékcsaládokat, hogy mindig újabb és újabb patrontípusokat kelljen megvenned.

Ebből következik, hogy azok a nyomtatók, amelyekkel igazán gazdaságosan és rengeteget lehet nyomtatni, azok ára talán nem az otthoni felhasználók zsebéhez van méretezve. (Nyugi, cégek szintén beleesnek ebbe a csapdába, csak a cégeknél tuti, hogy havi 10 oldalnál többet nyomtatnak. Na, ott igazán nagy bukta az olcsó nyomtató.)
Ha azért szeretnél nyomtatót, mert havonta néhány oldalt, vagy egy-két képet szeretnél nyomtatni, és unod már, hogy másokat kérj meg, akkor vegyél olcsó nyomtatót.

Viszont, ha nagyüzemben, és gyorsan kell nyomtatnod, akkor Neked a drága gépre van szükséged, bármennyire fáj is. Sőt, ehhez még hozzá tartozik, hogy az olcsón-sokat készítő nyomtatók SZÍNESnyomtató verziója már felérhet egy fél falat betöltő tévé árával. De a célért érdemes pénzt áldozni! Későbbi, kellemetlen perceket, és hosszas káromkodásokat lehet megspórolni.

Utolsó lépés:

A Hang!
Itt az utolsó alkalom, hogy elmondhatom Neked még egyszer, hogy miért nem jó az integrált hangkártya. Azért nem jó, mert ha veszel a gépedhez egy erősítős, mélynyomós, komoly hangfal szettet, mert szeretsz filmet nézni és zenét hallgatni, akkor hatalmasat fogsz csalódni az integrált hangkártyával: recsegni, ropogni, torzulni fog a hang, akár a magas, akár a mély. Órákig kell majd trükközni a hang beállításokkal, az equalizer-t megtanulod a végére vakon kezelni, és soha, de soha nem lesz olyan a hangzás, mint ahogy azt mondjuk az előadó, vagy a film hangmérnöke szerette volna feléd közvetíteni.
Ezért kell inkább, egy akár olcsó, de nem integrált hangkártyát venni.

Nos, a hangfal: hát nézd, ez már tényleg a Te egyéni ízlésedet (és pénztárcád tömöttségi állapotát) kell, hogy tükrözze.
A térhatás tökéletes visszaadásáért nem elég két hangszóró, ez tény, de én nem költenék százezreket erre sem, a helyedben.
Figyelem, örök vesszőparipámhoz kanyarodunk vissza: ott, ahol tejet is lehet kapni, ott botorság hangfal szettet venni. Nem csak azért, mert a gagyi hangzású gyártók jelennek meg ilyen helyeken a termékeikkel, hanem mert azokból is jellemzően az apró pici hibával ellátott darabok kerülnek a polcokra.
(Ígérem, többé nem szidom a hipermarketeket. Én is vásárolok ott, de nem számítógépet, és nem hangfalat. Ja, és monitort sem.)

Úgy foglalnám össze a leckét, hogy ami pár ezer forintba kerül, azoknál a perifériáknál csupán a praktikusságra és használhatóságra érdemes törekedni. Ezekből az sem gond, ha van otthon még néhány darab (billentyű, egér, mikrofon, fülhallgató, satöbbi.) Lehet próbálgatni, cserélgetni. Nem nagy érvágás, ha tönkremegy, leesik (mellesleg ezekre sem jótállás, sem garancia nincs.)

Ami már többe kerül pár ezer forintnál, azoknál a perifériáknál ne igyál előre a medve bőrére, ha meglátsz egy szuper árengedményt! Ha sürgős, és egy akcióra szeretnél lecsapni, inkább kérdezz meg, és segítek. Persze nekem mindegy, hova költöd a pénzed, de a profik nem vesznek gagyit, és a messzemenőkig figyelnek arra, hogy ne verjék át őket!

Mérlegelnek, kérdeznek, kutatnak, és nem az árat nézik kizárólag, hanem: az árat, a jellemzőket és azt, hogy mennyit és mire akarják használni az eszközt, mindezeket együtt!

Ne hagyd magad rádumálni arra, amire nincs is szükséged, és ne hagyd magad valami ócskasággal átverni!

Nagyon kellemes vásárolgatást kívánok!
A végére egy vezérmondat: fejleszd az eszközeidet, ne csak a számukat gyarapítsd!